1.Fejezet

 1.fejezet

Költözés előtti hetek 1.rész

~ Sosem gondoltam volna,hogy egyszer az oly sok időmbe beletelt helyemet a közép iskolás rang létrán és evvel együtt az egész életemet is. El kell hagynom a barátokat, a bulikat, a sok közös élmény lehetőségét. Gondolhatjátok mennyire örülök neki. Legszívesebben kifutnék a világból is.~

~Hétfő reggel~
Felkeltem, majd elindultam fogat mosni. Általában mindig fogmosás közben gondolkozom, mostanában nagyon sok dolog történt az életünkben. A dédi 2 hónapja hagyott itt minket és evvel együtt ránk hagyta az ő hőn szeretett  házát és annak alkalmazott gárdáját is. A családból én ápoltam vele legjobban a kapcsolatot. Minden szünetben meglátogattam és csajos napot tartottunk. Ahhoz képes,hogy 70 éves volt nagyon fitt és energikus.

Talán 6 éves lehettem,mikor kint játszottam a hátsókertben Luluval, dédi fél éves labradorjával. Imádtam mikor eldobtam a kis gumi labdáját és utána futhatott. Most se volt másképp. Eldobtam, talál túl erősen is, hisz a labda kirepült az 1 méteres kerítés felett, Lulu utána ugrott és eltűnt. Próbáltam visszahívni,de nem ment... Gondoltam jó ötlet lesz ha átmászok a kerítésen és megkeresem. 
-Lulu!- kiabáltam,de nem halottam visszaugatást 
Tovább csatangoltam az erdőben, keresgéltem, de hiába. Addig mentem a sűrű erdőben, még teljesen el nem tévedtem. Kétségbe estem, sírtam. Zajt hallottam az egyik bokor mögül, elkezdtem futni még beljebb az erdőbe. Csak futottam és futottam még teljesen be nem sötétedett.. Kimerültem és összeestem. Nem tudom mennyi idő telhetett el,még nem voltam magamnál, de egy házban ébredtem. 
-Apa! Felébredt!- közeledett felém egy velem egy idős fiú

-Hol vagyok?
-Biztonságban.- mosolygott az apukája,majd a kezembe nyomott egy pohár narancslevet
-Köszönöm. -vettem el 
-Te mentettél meg?- kérdeztem tőle
-Nem én voltam, hanem a fiam.- mutatott a kisfiúra
- Köszönöm!
-Nincs mit, a kutyusod miatt találtalak meg. Addig ugatott az ablakom alatt, még le nem mentem hozzá. Megakartam simogatni,de elfutott..utána mentem és megtaláltalak a házunktól nem messze...-tartott kiselőadást a fiú, aki így visszagondolva nagyon választékosan beszélt, nem úgy mint egy 6-7 éves kisgyerek.
-Hány óra? Dédi már biztos keres... -álltam fel a kanapéról
-Ne menny el..maradj kérlek, olyan ritkán találkozok gyerekekkel..-mondta szomorúan a fiú
-Nem lehet,de holnap eljövök, jó?- mosolyogtam
-Rendben!
-Gyere kicsi hazaviszlek.-nyújtotta a kezét a férfi, amit elfogadtam.
Beültetett a kocsiba és már mentünk is. Mondjuk azt mai napig sem tudom, hogy honnan tudták hol lakom. Dédi a kapuban várt és sírt.
Kiszálltak a kocsiból és odaszaladtam. 
-Kincsem, többet nem menj el nélkülem. 
-Lulu hol van? 
-Bent a házban.. menj be te is!
Beszaladtam. Dédi még beszélt a bácsival jó hosszú ideig még... 

A visszaemlékezést anyám hangja törte meg.

-Viv,gyere indulunk.-hallatszott halk de ebből is kivehetően ideges hangja 

-Megyek!-felkaptam a kedvenc fekete kalapom és lerohantam-Itt is vagyoook.

-Már csak egy hét van az iskolából a tavaszi szünetig nem kellene igazolatlanokat beszerezni.-nézett rám szigorúan

-Oké,oké,de mehetnénk már,mert te mondod meg Mrs.Catter,hogy miért késtem.-nevettem

-Te gyerek.-nevetett ő is-Na sipirc.-lökött ki az ajtón

-Kiállhatok a kocsival?-néztem rá bociszemekkel 

-Na még mit nem-mondta azzal a bizonyos agyfaszt kapok tőled te gyerek stílussal, majd elnevette magát 

-Naaah?-rebegtettem a pilláim

-A múltkori után?!Elfejetheted.-majd beült a kocsiba

-Az nem az én hibám volt.-ültem be én hátra 

-Hát persze csak úgy előtted termett a sövény. 
Jót nevettünk, majd beszálltunk az autóba. Természetesen nem én vezettem. Oda értünk a sulimhoz.
-Mikor jöjjek érted?- kérdezte
-Olyan 5 fél 6 felé, megyünk a csajokkal pizzázni, tudod ilyen búcsúztató jellegű hetet akarnak tartani,hogy minél több időt tölthessünk együtt.
-Kedvesek.-mosolygott
-Tudom.-sóhajtottam- annyira fognak hiányozni...
-Tudom kincsem, de ott is lesznek barátaid.
-De nem ilyenek..- kipattantam a kocsiból- Szia!- csaptam be az ajtót és bementem
Belépve az osztályterembe váratlan dolog fogadott...